Még meg sem érkeztünk Trencsénbe, de már indultunk a The Subways-ra. Nem késnek és lassan felfogom hol is vagyok és hogy talán az eddigi komáromi napokos Jamie Winchester koncert überelve lesz és végre 'sztárokat' láthatok. Billy Lunn énekes-gitáros félmeztelenül jelenik meg előttünk, Charlotte Cooper basszeros sajnos nem. Billy körülnéz és szépen elmondja bandája nevét, hátha valaki másra akart jönni és most felvilágositja őket. De nem mozdul senki, sőt a tömeg egyre nagyobb. Láttuk az akusztikus gitárt, fellélegeztünk, hogy talán lesz egykét számnál levegővételi lehetőség is. Bekezdenek mint állat, sorba jönnek a jól ismert dalok mind az első mind az idei albumról váltakozva. Közben a közönség és Billy is egyre jobban bevadul, ki tudja ki kinek a hatására. A debutáló albumról jönnek a Young For Eternity, Oh Yeah, I Want To Hear What You Say, With You c. songok, pihenésre csak a Mary eljövetele ad teret. Az Oh Yeah-t mindenki énekli érdekes angol kiejtéssel, én is akarom, de rájövök hogy az ohyeah-en kivül nem tudom a szöveget. Az új, nemrég megjelent All Or Nothing c. lemezről elhangzik a klippes számokon (Girls Or Boys, Alright) kivül a Shake, Shake, a Kalifornia, az I Wont Let You Down és még valamit ki is hagytam. A nézősereg inkább a régebbi számokra indul be, nem csoda. Charlotte vokáljai rendben avnnak, a dobos veri a dobot mintha életéért ütne, közben Billy óriási showt csinál, állandóan buzditja, őrjiti, irányitja a népet, mi meg jószolgaként teljesitjük. A Leccgo fuckin crazy cimű kiáltás többször is elhangzik, Billy egy tapskoreográfiát is megtanittat velünk ami után látva hogy 'igentudunk' elüvölt egy beautiful szót. Örülünk, hogy tetszett neki, nekünk is tetszik a show. Mondták először vannak Szlovákiában és hogy mennyire crazyk vagyunk. Az egyik csúcs az volt mikor egyik számuk szövegébe szőtt egy teljes szlovák sort, bár abból csak a Pohoda-t értettem. Talán ugyanattól a szlovák tanártól kellett volna segitséget kérnie, mint Mike Skinnernek, akkor többet is elkaphattam volna ebből. Elég elöl álltam, igy elkapott a pogó-örvény amiben mi is részt vettünk egy darabig, de én addig élveztem csak mig egy akkora lökést nem kaptam hogy pár métert repülve egy középkorú ember akarva akaratlanul nyakon öntött jó hideg sörrel-ingyen sör mindig jól jön, na de igy...-nálam itt telt be a pohár, középkorú tettestársamnál meg itt ürült ki. Összeszedtem magam, majd párszor még egykét alakon löktem egy nagyot. Majd Billy két részre oszt minket, left and right félre. Mindkét pólusnak kiáltania kell mikor jelzést ad rá, majd kiértékeli, hogy a jobb félteke hangosabb. Na ez a mondat úgy hatott ránk(balosokra, én is ott voltam) mint bikára a piros kendő, le is nyomtuk az akkori ellenségünket. Közeledünk a koncert végéhez, fáradtak vagyunk, szétugráltuk magunkat és csodálkozunk hogy nem játszották a Rock and Roll Queent, de utolsó számként megkapjuk el is húzodik az egész mert Billy jó szokásához hiven készül a bodysurfingre. Nehezen indul, legeljén kétszer is leesik, de aztán elkapják őt és viszik egy darabig majd szépen vissza. Közben Charlotte nyomja alánk a basszust, mindenki tapsol még Billy is a csúcson. Majd visszatér és zúz egy keveset, nézőket megénekelteti majd pihenőre vonulnak meg mi is. Koncert után végünk van, legszivesebben bemennénk a sátorba pihenni egyet, de nem lehet, nekem pedig pár óra erejéig ez volt életem koncertje.Értékelés:9/10
Helyszin:Bazsant stage
Időpont:07/18/08, 16-00
Žádné komentáře:
Okomentovat