Jöhetett a fő attrakció (számomra biztos nem). Sokan csak ő miatta jöttek, azokat nagyon tudom sajnálni. Én nem voltam kiváncsi rá, de ha már eljött megnézem. Egykét számát ismertem, amikre azt lehet mondani hogy tetszettek. Sokan az UNKLE vége előtt siettek Fatboy-ra, a mesterre, a messiásra. Merthogy az egyik társunktól egész nap azt kellett hallgatnunk, hogy ő mekkora bulit fog itt összerottyantani és hogy mi is belerottyantunk a gatyánkba. Fel is készültem, gondolkoztam is, hogy az utazótáskám melyik felében van az új, friss alsónemű. Nem volt rá szükség, vagyis inkább nem ezért volt rá szükség. Nagyon sok fórumon, újságban olvastam, mekkora csalódás volt mindenkinek ez a műsor, kérdem én mit vártak. Nekem nem Fatboy-yal van gondom hanem eleve a DJ set zenékkel. Fél 1 körül értem oda még jócskán beUNKLE-zve és hihetetlen nagy tömeg fogadott. Utazótársaim hamarabb eljöttek erre a megagigaprodukcióra, esélyem nem volt őket megtalálni. Valahol nagyon hátul álltam, mellettem mindenki denszel, én is egy szolid fej- és lábmozgatással jelzem, hogy nehogymárazértkapjakafejemre mert én különcködök. Voltak itt igazi diszkópatkányok, kopasz aranynyakláncosok, előttem pedig egy csávó állt sepulturás pólóba. Ő sem mozgatta szét az izmait, már csoda hogy idejött. Fatboy legalább ő miatta belekeverhetett volna diszkóalapjaira egy kis Max Cavallera-s hörgést. A 'mester' laza hawaii-ingben pompázott laza rövidgatyában és ősz hajjal. Mellette pár prüntyögő ember, dehát az összes tekintet a főeseményre terjed. Sorba jönnek az unalmas és monoton diszkóütemek, néhol rendőrautó vagy éppen hajógyári effektekkel. Ezekre pedig ugye más előadóktól ellopott énekek, dalok jönnek rá. Kivetitőn többnyire meg is jelennek, vagy az előadó feje vagy a bizonyos kivágott részlet klipp-jelenete. Volt itt Arcade Fire, Michael Jackson, Rolling Stones, Prodigy és még sokan mások. Már már idegesitő volt a 7-8 percenkénti White Stripes féle Seven Nation Army jogosan világhirű gitárkezdete. A samplek helyett betehetett volna inkább a jóöreg Fat egy egész White Stripes albumot, de csak úgy hogy ahhoz hozzá sem nyúl, mindenki jobban járt volna. Az egyetlen értékelhető pont az az volt, mikor Iggy Pop dumált-énekelt-ásitozott nekünk a kivetitőn, bár az is túl hosszú volt. Egyszercsak megjelent Dan Le Sac repper-megmondóklippje és annál a résznél mikor elszavalja azt hogy 'Fatboy Slim is just a band' a nép tombol, maga se tudja minek. Látszott Fat-en hogy élvezi, tapsoltatott, mosolygott, fontoskodott és mutogatta izmait. Kb. 30-35 percig birtam, majd továbbléptem és körülnéztem mi a helyzet más stage-eken. A legvégére még visszamentem, na nem azért mert hiányzott, próbáltam elveszett haveraimat összeszedni és talán megpróbálni őket kiszedni ebből a tömegből. Nem jártam sikerrel, közben Bob Marley szólt mi mással White Stripes hangokkal keverve, megköszöntem, mentem tovább. Miközben már egy sátorban ücsörögtem egy koncertre várva, hallottam hogy elindul a Fatboy speciális kérésére előteremtett tüzijáték, amit nem mentem megnézni és szegény klasszikus zenét játszó 'banda' sem tudta elkezdeni koncertjét. Úgy 5x kértek elnézést tőlünk a művészek, szerintem Fatboy Slimnek kellett volna.Értékelés:-
Helyszin:Bazsant stage
Időpont:07/18 ill. 19/08, 00-00
Žádné komentáře:
Okomentovat